Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Az „Integrált Tájfejlesztés” című program rövid ismertetése
 
 
Az ENSZ Fejlesztési Programjának Környezeti Alapja (UNDP-GEF) a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottsággal (ICPDR) egy közös vállalkozás keretében, az Európai Unió Vízkeret Irányelvének útmutatása szerint integrált vízgyűjtő gazdálkodási tervet készít a Tisza folyó vízgyűjtőjére is. Ennek a nagyobb lélegzetű fejlesztésnek van 3 terepi mintaprogramja  (demonstration projects), amibe az ártéri tájgazdálkodás módszereinek fejlesztése is bekerült, minthogy befogadták a nagykörűi székhelyű Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) pályázatát, ami a nagykörűi ártéri öblözet területén az MTA Talajtani kutatóintézetével közösen indított kísérleti programot. Projekt teljes neve: Integrált tájfejlesztési program a víz- és tájgazdálkodás hatékonyságának fejlesztésére a Tisza vízgyűjtőn (Integrated land development (ILD) program to improve land use and water management efficiency in the Tisza basin).
 

Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, hogyan lehetséges olyan vízkormányzás létrehozása, ami hatékony válasz lehet a vízháztartási szélsőségek (árvíz-belvíz-aszály) kezelésére, a jelenlegi szabályozás ellenében kell az egész folyamatot bemutatunk, hiszen a jelenlegi modern körülmények teljesen ellentétesek a fenntartható vízgazdálkodással, a rendkívül belvíz- és aszályérzékeny tájhasználat rendesen be van betonozva mindenféle szabályzókkal és támogatásokkal – és főleg a társadalmi köztudatlansággal.

A Projekt 3 fő részből áll:

  • egy konkrét esettanulmány kapcsán (ismertetését lásd alább)
  • feltárjuk és bemutatjuk a módszertan tudományos alapjait és gyakorlati megvalósításának körülményeit ("ILD Manual") és
  • ezen ismereteket terjesszük.

Az esettanulmány kiválasztott mintaterületét a mellékelt térképek mutatják, a nagykörűi ártéri öblözetet, ill. a közepén található kis medermaradványt.

 
A projekt mentett oldali mintaterületén az volt a célunk, hogy a gyakorlatban bemutassuk, hogyan lehet a jelenlegi szántóföldi túlsúlyú művelést az adottságokhoz igazítani, vagyis olyan tájhasználatot kialakítani, ami hosszú távon is hatékony a terület ökológiai és gazdasági fenntarthatósága szempontjából.
A fenntarthatóság alatt legközvetlenebbül a táj vízpuffer kapacitásának növelését értjük, ami azt jelenti, hogy olyan tájhasználatot alakítunk ki, ami alkalmas a vízháztartásban tapasztalható szélsőségek (árvíz-belvíz-aszály) hatékonyabb kezelésére, vagyis: ha sok a víz, akkor legyen hova tenni, s ha kevés, akkor legyen honnan venni.  
A táj vízpuffer kapacitásának növelése az elsődleges eszköze a táj tűrő- és alkalmazkodó képességének növeléséhez, vagyis ez által válik kevésbé sérülékennyé a víztöbbletekre és vízhiányokra – nemcsak ökológiai, de tájhasználati /gazdasági szempontból is.
A táji adottságokat itt a domborzati jellemzők határozzák meg, mert a szintek és formák szerint adódik a víztartó képessége és a táji-gazdasági funkciója. A különböző szintekhez és funkciókhoz meghatározott hasznosítások tartoznak, az alábbiak szerint:
 

relatív szint
 
vízborítás
haszonvétel
ármentes szint
 
85 m
biztosan ármentes
település, őszi gabona, erdő,
állatok helye árvíz idején
magasártér
 
84 m
ritkán, röviden
gyümölcs, kert, szántó, erdő,
kaszáló, legeltetés
alacsonyártér
 
83 m
rendszeresen
(évente, időszakosan)
rét, legelő, kaszáló, erdő, réti halászat
mélyártér
 
állandóan
(évenkénti vízcserével)
hal, nád, egyéb vízi növény, madár, vízkészlet

 
Javasolt tájhasználatok /művelési ágak a területek vízjáráshoz viszonyított elhelyezkedése szerint:

 
 
tájtípusok
 
nádas
gyep
(rét, legelő, kaszáló
- fákkal)
 
szántó
gyümölcs
kert
erdő
ármentes szint
 
 
 
x
xxx
xx
xxx
magas ártér
 
 
x
xx
xx
xxx
xxx
alacsony ártér
 
xx
xx
xx
x
 
xxx
mély ártér
 
xxx
 
 
 
 
 

 
 
A Projekt mintaterületének tengelye egy szétágazó medermaradvány, amely a mentett oldalra került ártéri öblözet közepén található, a közút és a belvízcsatorna által négy részre osztva. A terület felvonultatja a mentett oldali árterek jellemzőit, főképpen a gazdálkodási és tulajdonviszonyok tekintetében. Külön érdekesség, hogy a négy rész négy külön településhez tartozik.
 

 
Az ártéri öblözet alacsonyártéri szinten (és eredendő funkcióval) helyezkedik el, amiben a medervonulat(ok) mélyártérként értelmezendők. A terület – ennek ellenére, de a jelenlegi használatra jellemzően – szántóföldként művelt, beleértve mélyvonulatokat is, amik természetesen gyakran vízzel borítottak (ami a jelenlegi használatban káros belvízként értelmeződik). (A szántók között egy hathektáros négyszöges parcellán jelenik meg sorban ültetett egynemű szilva-ültetvény, amely természetesen kipusztult a mélyfekvésű terület sávjában.)
A tulajdonlási jellemzők miatt a mederrendszer legkevésbé markáns szakaszán (4-es számmal) célozza a Projekt a tájhasználat váltásának gyakorlati és a teljes előírt adminisztrációs kivitelezését, ahol a kb. 400 méter hosszú, 50 m széles, 1 méter mély mederszakasz és környéke tájhasználat-váltását igyekszünk bemutatni. 
 

 
A mintegy 2 hektáros mederdarabon 5 parcella húzódik keresztbe, melyek összes területe bő 16 hektár. A mederdarab északi oldalán a 19-es sz. belvízcsatorna halad, amibe jelenleg a vizeit levezetik (ad hoc), és amiből a vízpótlását tervezhetjük (az ábrán kék nyíllal jelölve).
 
A projekt során tervezzük a terület parcelláinak alrészletezését és művelési ágainak megváltoztatását – kb. a piros vonal közti sávon a szántó és gyümölcs műv.ágból olyanba, ami lehetővé teszi, hogy természetszerű működtetésű halas-tó és a puffer területei (vizes- fás élőhely) a jelenlegi jogi szabályoknak is megfelelően kialakíthatók legyenek. A fenti térképen (légifénykép+szintvonalak+parcellák/hrsz.) a kipusztult gyümölcsfák sávja szépen mutatja a vízborításra hajlamos mélyvonulatot.
 
A meder használatára kétféle javaslatunk van: egy egyszerűbb-olcsóbb és egy bonyolultabb-drágább: célunk alapvetően, hogy a helyben keletkező vizek maradhassanak a területen, és a vízborításhoz igazodjon a felszínborítás és a tájhasználat /művelés (de külső vízpótlás nélkül); de megterveztetjük azt is, hogy a csatornából feltölthető legyen a meder vízzel (a helyi vizek kiegészítéseként). A vízpótlás tekintetében fontosabb, hogy energiafüggetlen megoldással legyen, mint hogy minden körülményben és időben lehetséges legyen. A fenntarthatóság követelményének megfelelően fel kell tárni a gravitációs vízpótlás lehetőségét (ill. bemutatni a jelenlegi üzemrend melletti lehetetlenségét), és a vízkivétel energiafüggetlen lehetőségeit (pl. szélkerékkel).
 
Fontos szempont továbbá az olcsó kivitelezés és működtethetőség, a minél kisebb beavatkozás és tájátalakítás, a természetes formák, anyagok és megoldások használata. A végső választott megoldást és a kivitelezést döntően befolyásolják az adminisztrációs követelmények, előírások, vagyis hogy a különböző lehetséges beavatkozásokhoz milyen előírt vizsgálatok, járulékok, hatósági feltételek vannak a pillanatnyi szabályozásban – ezek pontos feltárása a projekt fontos célja.