Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Összefoglaló ismertető
az ILD Projekt
Udvarhelyi mintaterületéről
a Fehér-Nyikó felső folyásán
 
 
 
A terület bemutatása
 
A Fehér-Nyikó (románul Feernic) völgye Hargita megye dél-nyugati részén, a történelmi Udvarhelyszék központi részén helyezkedik el.
A földrajzi szakirodalomban a Nyikó völgyét használják, míg a néprajzosok a Nyikómente kifejezést, mindkettő a Nyikó-patakról kapta a nevét. A Nyikó völgye egyike a hagyományos udvarhelyszéki kistérségeknek, a patak ÉK-DNy irányba szeli végig az Udvarhelyi-dombvidék nyugati részét.
A patakot a felső és középső szakasz mentén Nyikónak nevezik a helyiek, az alsó folyásán pedig Fehér-Nyikó a neve, mivel a partján fehérföldet találunk (szénsavval vegyült mészföld, melynek egyik faja a kréta is).
A Nyikó a vulkáni platón ered a Veres Máté nevű helyen, a Nyikó feje nevű hegyből, Farkaslaka fölött kb. 650 m tengerszint feletti magasságban. A székelyszentlélekiek az oroszhegyi határ Magyaró nevű havasának Tóthordád nevű kútjából eredeztetik (Vofkori 1998).
A vízgyűjtőhöz tartozó tucatnyi falu közigazgatási szempontból két községbe tartozik, ezek Farkaslaka (felső folyás, az ábrán: Lupeni) és Siménfalva (középső és alsó szakasz, az ábrán: Simanesti).
 
Nagyobb mellékpatakai:
Baloldali befolyások:
§       Telekság-pataka (Telecşag) Nyikómalomfalván,
§       Köves-patak (Málnásnak is nevezik egyes források) Székelyszentmihályon
Jobboldali befolyások:
§       Gada-pataka Malomfalva és Székelyszentmihály között
§       Szalon-pataka Székelyszentmihályon
§       Konyha-pataka (Femeşul) Kobátfalván
§       Alba-patak Siménfalván
A Nyikó vízgyüjtő területe kb. 190 km2, teljes hossza 33 km.

 

Kép

 

Hagyományos gazdálkodás, területhasználat

A Nyikó völgyét sokat tanulmányozták a néprajzosok, a hagyományos Alsó- és Felső Nyikómente határát a Nyikómalomfalva és Székelyszentmihály közötti szoros, völgyszűkület jelenti, amely nemcsak földrajzi, de néprajzi törést is jelent. A Felső Nyikómente lakosságának zöme római-katolikus vallású, megélhetésükben nagy szerepet játszik az erdő és az erdőlés (értsd: erdő-élés), de foglalkoznak mezőgazdasággal is.
Az Alsó Nyikómentén a völgy szélesedik, kevésbé zárt a táj is, a fő- és mellékvölgyek talajtani és éghajlati adottságait kihasználva az itt élők elsősorban mezőgazdaságból élnek, a területek nagy részét ugyan az erdőtől hódították el az elmúlt évszázadokban, ma az erdőlés csak a szerszámnyél és a tűzifa beszerzésére korlátozódik. Hagyományos fára alapozott kézművességgel se találkozunk itt.
A mezőgazdasági összeírások szerint az Alsó Nyikómente falvaiban 1772 és 1897 között mintegy 4000 hektár új szántóterület keletkezett, elsősorban az erdőírtás következtében, a folyó felső szakaszán is hasonló mértékű a változás, tehát a táj vízvisszatartó képességén már ekkor jókora sebet ütött a helyi közösség, ami elősegítette az egyre nagyobb és erőteljesebb árvizek kialakulását.
 

Vízvisszatartás a dombvidéken

Bár első hallásra furcsának tűnik, de igen nagy szükség van a dombvidéken is a víz visszatartására, hiszen a féktelen erdőírtások és a kommunizmus éveiben elkövetett tájrombolás hatására hatalmas domb és hegyoldalak maradtak csupaszon, ahonnan a leesett csapadék nagyon hamar a patakokba vagy folyókba kerül, és elhagyja a térséget. A leglátványosabb következményei ennek a jelenségnek a patakok vízmennyiségének a drasztikus csökkenése (nagyon sok patak a Nyikó völgyében nyáron teljesen kiszárad), az öregek elbeszélései alapján mintegy ötödére csökkent a patakokban folyó vízmennyiség (éves átlag), a jelenség a leglátványosabb a nyári, vízhiányos hónapokban.

Mindezek figyelembe vételével, a Fókusz Öko Központ kezdeményezéseit ismerve Nyikómalomfalván készítettünk egy kisebb méretű vízvisszatartó gátat a Malomfalvi Falufejlesztő Egyesülettel közösen. Nyikómalomfalva területén 11 ivóvíz-forrás van, ebből 4 a falu közelében. Ezeket a forrásokat hasznosítani lehetne turisztikai szempontból is.
A Págása nevű, gyakran látogatott kirándulóhelyen levő forrást kiástuk, majd betongyűrűbe foglaltuk és terméskővel kiraktuk. A jó hozamú forrás mellé egy pihenőhelyet építettünk fából. A filagória megfelelően illeszkedik a tájba, reméljük hasznát veszik majd az idelátogató helybeliek, illetve turisták.
A térség vízgazdálkodása szempontjából modellértékű az a kis gát, amelyet a közelben folyó kispatakra építettünk, több céllal:
  • az időszakosan lezúduló csapadékvíz lassítására
  • a talajvíz szintének emelésére
  • rekreációs céllal

 

A továbbiakban kisebb vízbuktatókat tervezünk, hogy csökkentsük a gát feltöltődését, illetve csökkentsük a víz erejét. Igazi eredményeket még több gátacska építésével lehetne elérni, ezáltal aránylag kis költségekkel lehetne javítani a térség vízháztartását, és csökkenteni az esetleges árvizek hatásait.
 

A programot többek között a Hargita Megyei Önkormányzat és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány is támogatta.

 

 

A mappában található képek előnézete Az udvarhelyi mintaterület beruházásának képei